Modern tale...

Sziasztok.!
Újabb hét telt el és ez azt jelenti, hogy újabb kritikával jöttem. Nem igazán jut eszembe semmi frappáns  a bevezetőmhöz, úgyhogy csak olvassátok a véleményemet Sarah Blakley- Cartwright: A lány és a farkas című művéről.

Fülszöveg:
A faluban megkondul a harang egyszer, kétszer, háromszor valakit megöltek. Negyedszer is megszólal… A gyilkos a Farkas. Amikor még a falvak olyan kicsik voltak, hogy mindenki ismert mindenkit, egy kislány harcolt, hogy meglelje a maga útját. Valerie nem jó kislány. Amikor a helyi vérfarkas kiszemeli magának, Valerie-nek lehetetlen döntést kell hoznia. Senkihez sem fordulhat, miközben választhat a rákényszerített házasság, és a szökés között igaz szerelmével. Az apja a helyi iszákos, az anyja irányítani akarja, és a többi lány – ők gyorsan boszorkánynak kiáltják ki. Ki menti meg Valerie-t? Meg tudja menteni saját magát? A klasszikus gyermekmese lebilincselő újragondolásában nehéz lehet megtalálni a happy endet.
Vélemény:
Nos, őszintén bevallva nagyon régen olvastam ezt a könyvet és a filmet is akkortájt láttam és már nem is nagyon emlékeztem, hogy ez egy film- vagy könyv adaptáció. Mindenesetre gondoltam utánanézek és, mint kiderült ez egy filmadaptáció. Egyébként ez az egész onnan jött, hogy ma egy Amanda Seyfried- filmet néztem és eszembe jutott ez a borító úgyhogy most erről írok Nektek.
Ennyi év után is egy dolog élénken él bennem, ez a könyv tetszett is meg nem is. A történettel semmi bajom, érdekes volt és újszerűséget hozott egy régi mesébe, igazán fantasy módon. Örültem, hogy az írónő fenntartotta az érdeklődést azzal, hogy csak a legvégén derült ki a farkas kiléte és emiatt végig találgathattam. Azonban ha ez nincs , akkor csak az elveim miatt olvastam volna végig, mert annyira azért nem volt izgalmas.
A szereplők sajnos nem igazán voltak rendben és egyikőjük sem tudott közel kerülni hozzám. Nem voltak felépítve rendesen, de nem tudtam eldönteni, hogy ez az írónő 'tudatlansága' vagy a kapkodás hibájába esett.Számomra Valerie volt az, akinek a jelleme egészen jó volt, de az írónő csiszolhatta volna még. 
Mindemellett ott volt még az a roppant idegesítő névismétlés. Én komolyan nem tudom miért kell a főszereplő nevét 68 milliószor leírni egy oldalon, de biztos vagyok benne, hogy egy író (nem is kell író, egy ember is) képes lenne a főhősnőnk nevét mással helyettesíteni.
Összességében tehát nem voltam elájulva ettől a könyvtől, de még mindig jobb volt a filmnél. Tetszett ez a forradalmasított Piroska és a farkas történet és a titkok is, amik övezték, úgyhogy akik szeretik az effajta 'gót' környezetet, azoknak mindenképp tudom ajánlani.
Karakterek: 
Valerie: Lázadó, függetlenségre vágyó és tipikusan az ártatlannak tűnő, de legkevésbé sem az- szereplő. Egy kis finomhangolással nagyon jó karakterré is válhatott volna.
Peter: Az őt játszó színész játéka nekem nagyon tetszett és valahogy ez alapján olvastam a könyvet is és kövezzetek meg...bejött. :)
Solomon atya: Egy eszméletlenül beteg szereplő, de érdekes volt és be kell vallani, van realitása a jellemének.
Borító:
Itthon és javarészt külföldön is filmes borítóval jelent meg, ami számomra abszolút megfelel és kicsit sejtelmes, komor. Azonban van egy másik borító is, ami szerintem borzalmas. Az a kislány olyan, mint egy anime figura (nincs bajom velük, de..) és semmi extra nincs benne. Olyan semmilyen... Még szerencse, hogy itthon nem jelent meg így.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadási év: 2011
Eredeti cím: Red Riding Hood
Oldalszám: 270
Kedvenc karakterek: Valerie, Peter, A Nagymama

Hamarosan jövök...
xx, Kittina...