Stepbrother Dearest...

Sziasztok.!
Újabb hét, újabb bejegyzés. Itt van hát Penelope Ward: Legdrágább mostohabátyám...
Fülszöveg:
Nem kellene akarnod őt.
Amikor a mostohabátyám, Elec a gimi utolsó évében hozzánk költözött, nem voltam felkészülve arra, hogy mekkora szemét.
Utáltam, hogy bunkón viselkedik velem csak azért, mert nem akar ott lenni.
Utáltam, hogy lányokat hoz haza a suliból és visz fel a szobájába.
De amit a legjobban utáltam, az az volt, ahogy a testem akaratom ellenére reagált rá.
Először azt hittem, csupán kőkemény, tetovált izmai és markáns arca lehet vonzó benne. De a dolgok új irányt vettek köztünk, mígnem egy éjjel minden fenekestül felfordult.
Aztán épp olyan gyorsan, ahogy betoppant az életembe, már vissza is ment Kaliforniába.
Évek teltek el, mire újra láttam Elec-et.
Amikor a tragédia lesújtott a családunkra, újra szembe kellett néznem vele.
És szent ég, a kamasz, akiért egykor megőrültem, most férfivá érett, aki egyenesen az eszemet vette!
Volt egy olyan érzésem, hogy megint darabokra törik majd a szívem.
Perzselő vágy és nyers erő. Láss a mélyére!

"A törött szív is dobogó szív."

Vélemény:

Ajánlásra olvastam ezt a könyvet és nagyon kíváncsi is voltam rá, mert a fülszöveg alapján egy nagyon érdekes történetre számítottam. És tényleg az is volt. A „tiltott” szerelem persze nem újdonság azok körében, akik olvasnak, de ez mégis egy más megközelítést adott, hisz a két főhős így vagy úgy, de családi kapcsolatban állnak egymással. Tehát az alapkoncepciót figyelembe véve ez egy nagyon jó könyv lehetett volna. Volna…

Sajnos az írónő nem osztja a véleményem azzal kapcsolatban, hogy egy könyv az elejétől a végéig tartsa fenn az érdeklődést és legyen ugyanolyan színvonalú. Még ha ez a színvonal nem is olyan magas, volt már rá példa. De ez a könyv nem tartja magát ahhoz, amit megkezdett, sőt a felétől mélyrepülésbe kezdett, ami sokat rontott az olvasási élményen. Na de kezdjük az elején…

A sztori első harmada elképesztően jó volt. Szépen fel volt építve mind a cselekményszál, mind pedig a szereplők. Beavatottnak éreztem magam, megismertem őket és a helyzetüket. Tehát olyan volt ez a kezdés, mint ami a nagykönyvben meg van írva. Majd innentől kezd lecsúszni a mű, de nem hirtelen, hanem szépen folyamatosan. A közepe még csak-csak elmegy, van dráma és még új szereplőket is kapunk, akik üdítően hatnak a történetre. Viszont innentől kezdve kegyetlen, ami az olvasót éri. Elec könyve szinte már annyira rossz volt, hogy kínszenvedésnek éltem meg az olvasását. Pedig én aztán nagyon szeretem a férfi szemszöget, de ennek a kivitelezése átlagon aluli volt. Persze itt is volt érdekes információ, amit örömmel olvastam, de egyébként annak a bizonyos kétéltűnek az alsó fertálya alatt volt.

Viszont nem szeretném, ha ez egy teljesen negatív kritika lenne, mert annak ellenére, amit már leírtam, voltak ennek a könyvnek pozitív aspektusai is.
Ilyen volt például a kémia, ami teljes mértékig körül lengte a két főszereplőt és ezt úgy tolta az olvasó arcába, hogy nem volt zavaró. A karakterek pedig néhány sablonosságuk ellenére is nagyon egészben voltak és még a mellékszereplők is sokat adtak a történethez. Elec húzásai Greta ellen különösen szórakoztatók voltak. Imádtam. És hát nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy az alapkoncepció baromi jó és valami más a többi new adult könyvhöz képest.
A végén pedig azt kaptuk, amit elvártunk és bár a „Legdrágább mostohabátyámból” többet is ki lehetett volna hozni, az írónő ennyit adott és ezzel kell megelégednünk. Minden esetre kíváncsian várom, hogy Penelope Ward hogyan képzeli a folytatást.

Összességében egyébként ajánlani tudom ezt a könyvet, egy olvasást mindenképpen megér már csak a szereplők múltja miatt is

"A szívverés az őszinteség legtisztább formája."

Karakterek:

Greta: Tipikus női karakter, akinél nem sok fejlődés tapasztalható, de nélküle nem lenne kerek a sztori, megtestesíti a racionalitást és tényleges támaszt tud nyújtani a többi karakternek.
Elec: Ami igazán különlegessé teszi a többi rosszfiús karakterhez képest: az írói vénája, amire az írónő nagy hangsúlyt fektet több-kevesebb sikerrel.
Chelsea: Tudom, nem kellett volna neki drukkolnom, de eléggé megkedveltem Őt ahhoz, hogy ne legyek ellene. Annak pedig külön örülök, hogy a folytatás róla fog szólni.

Borító:

Na ez szinte mindent visz. Figyelemfelkeltő, dögös és ha csak ezt látnám ebből a könyvből, akkor is elolvasnám. Igazából erre való egy borító. Teli találat. 

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadási év: 2017

Eredeti cím: Stepbrother Dearest

Oldalszám: 310

Kedvenc karakterek: Chelsea