The Perfect Play...
Újabb hét eltelt és hoztam is bejegyzést. Itt van hát Jaci Burton: A tökéletes játék című könyve.
Fülszöveg:
Mick Riley, a profi futballista és nagyvilági
életmódja a legutolsó dolog, amire Tara Lincoln partiszervezőnek
szüksége van, annak ellenére, hogy a férfi forró és szenvedélyes
egyéjszakás kalandjuk során már bebizonyította, nem csupán a pályán
állja meg a helyét.
Tarát egy korábbi szerelmi csalódása olyan mélyen megsebezte, hogy többször nem akarja kitenni magát hasonló fájdalomnak.
Ám Mick a fejébe vette, hogy legyőzi a lány ellenállását és ebben semmi sem állíthatja meg. Tökéletes játékot eszel ki, hogy elnyerje Tara szerelmét.
Vélemény:
Már nagyon régen olvastam ezt a könyvet és megmaradt bennem, hogy annyira nem szerettem ezt a könyvet. Persze tetszett bizonyos fokig, de olvastam már jobbat és rosszabbat is. Most azonban, hogy átgondoltam mit is akarok írni, rájöttem, hogy ez a könyv igenis jó. És, hogy miért? A történet és a karakterek teljesen reálisak. Mick karrierje és, ami veszélyezteti azt életszerű és valljuk be mindennapos. Ugyanígy Tara élete és mindaz, amin keresztülment. Néhol humoros volt, néhol fülledt és volt, hogy komoly problémákat boncolgatott. És nehogy azt higgyétek ez csak névlegesen szól a fociról. Olvashattam az edzésekről, a meccsekről és persze a rendezvényekről, amik szerves részét képezik egy játékos életének. Bemutatta az árnyékos oldalt és, hogy milyen nehéz is annak élni, amit szeretsz, hisz Mick nem lehetett 'csak' játékos. Az pedig, hogy egy egy-éjszakás kaland után Mick nem tudta abbahagyni Tara ostromlását, bebizonyította, hogy a férfiak azok, akik mindig megtörnek. :)
Mindemellett szót kell ejtenem az egészen nagyszerű szereplőkről is. Minden szereplő jól fel volt építve, megismerhettük őket és könnyen azonosultam velük. Tara pedig remekül egyengette a saját életét, persze nem egyedül, de biztos vagyok benne, hogy nehéz felépíteni egy karriert gyerekkel a kézben fiatalon, egyedül, minden támogatás nélkül. Megemeltem a nem létező kalapomat előtte. Női főszereplőnkhöz tartozott 15 éves fia, Nathan is. Imádtam a srácot, mert karakteres volt és bevallom kedvenc pillanataim közé tartozott, amikor kiosztotta az anyját. Mindemellett pedig Mick remekül bánt Nathannal és jól kijöttek egymással, amit szívmelengető volt olvasnom. Mick szülei, testvére úgy alles zusammen rettentően szerethetőek voltak. Viszont Mick menedzserét, Lizt gyűlöltem, ahogy van és ezen nem segített az a cseppnyi jóindulat sem, amit a végén tanúsított.
De! Ami a legnagyobb hibája ennek a könyvnek és amiről az írónő egyáltalán nem tehet, az a fordítás. Sajnos nem tudok elsiklani mellette, mert borzalmas. Remélhetőleg a fordítót kirúgták, mert ezzel a ramaty munkával vallatni lehetne. És ez olyan sokat von le az összképből, hogy az vállalhatatlan.
Mindösszesen azonban nagyon tudom ajánlani ezt a könyvet, mert komoly témákat is fellelhetünk benne, de abszolút kikapcsol és ez egy jól megírt sztori. Azonban, ha csak teheted inkább eredeti példányt olvass, de semmiképp se magyart. Tudom, ezt nem mindenki teheti meg és lehet, hogy csak engem zavart ez a probléma. Olvassátok el és döntsetek. Ti olvastátok már a könyvet? Tetszett? Mi a véleményetek a fordításról?
Karakterek:
Tara: Ahogyan már fentebb említettem, nagyon csodáltam, mert keményen dolgozott egész életében és igazán megérdemelt egy korrekt férfit.
Mick: Természetesen voltak hibái, de összességében rendben volt és nagyon igyekezett megfelelni.
Nathan: Helyes kölyök volt, nagyon megkedveltem a végére és rájöttem, hogy kevés olyat olvasok, hogy a felnőttek vannak a központban, de ilyen srácok színesítenék a sztorit.
Borító:
Na jó, emelje fel az a nő a kezét, aki nem fantáziált el ezen a borítón és persze a pasin! Egyébként pedig az eredeti borítót kaptuk (hála a magasságosnak). :)
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadási év: 2013
Eredeti cím: The Perfect Play
Oldalszám: 284
Kedvenc karakterek: Tara, Mick, Nathan, Gavin
Hamarosan jövök...
xx, Kittina...
Tarát egy korábbi szerelmi csalódása olyan mélyen megsebezte, hogy többször nem akarja kitenni magát hasonló fájdalomnak.
Ám Mick a fejébe vette, hogy legyőzi a lány ellenállását és ebben semmi sem állíthatja meg. Tökéletes játékot eszel ki, hogy elnyerje Tara szerelmét.
Vélemény:
Már nagyon régen olvastam ezt a könyvet és megmaradt bennem, hogy annyira nem szerettem ezt a könyvet. Persze tetszett bizonyos fokig, de olvastam már jobbat és rosszabbat is. Most azonban, hogy átgondoltam mit is akarok írni, rájöttem, hogy ez a könyv igenis jó. És, hogy miért? A történet és a karakterek teljesen reálisak. Mick karrierje és, ami veszélyezteti azt életszerű és valljuk be mindennapos. Ugyanígy Tara élete és mindaz, amin keresztülment. Néhol humoros volt, néhol fülledt és volt, hogy komoly problémákat boncolgatott. És nehogy azt higgyétek ez csak névlegesen szól a fociról. Olvashattam az edzésekről, a meccsekről és persze a rendezvényekről, amik szerves részét képezik egy játékos életének. Bemutatta az árnyékos oldalt és, hogy milyen nehéz is annak élni, amit szeretsz, hisz Mick nem lehetett 'csak' játékos. Az pedig, hogy egy egy-éjszakás kaland után Mick nem tudta abbahagyni Tara ostromlását, bebizonyította, hogy a férfiak azok, akik mindig megtörnek. :)
Mindemellett szót kell ejtenem az egészen nagyszerű szereplőkről is. Minden szereplő jól fel volt építve, megismerhettük őket és könnyen azonosultam velük. Tara pedig remekül egyengette a saját életét, persze nem egyedül, de biztos vagyok benne, hogy nehéz felépíteni egy karriert gyerekkel a kézben fiatalon, egyedül, minden támogatás nélkül. Megemeltem a nem létező kalapomat előtte. Női főszereplőnkhöz tartozott 15 éves fia, Nathan is. Imádtam a srácot, mert karakteres volt és bevallom kedvenc pillanataim közé tartozott, amikor kiosztotta az anyját. Mindemellett pedig Mick remekül bánt Nathannal és jól kijöttek egymással, amit szívmelengető volt olvasnom. Mick szülei, testvére úgy alles zusammen rettentően szerethetőek voltak. Viszont Mick menedzserét, Lizt gyűlöltem, ahogy van és ezen nem segített az a cseppnyi jóindulat sem, amit a végén tanúsított.
De! Ami a legnagyobb hibája ennek a könyvnek és amiről az írónő egyáltalán nem tehet, az a fordítás. Sajnos nem tudok elsiklani mellette, mert borzalmas. Remélhetőleg a fordítót kirúgták, mert ezzel a ramaty munkával vallatni lehetne. És ez olyan sokat von le az összképből, hogy az vállalhatatlan.
Mindösszesen azonban nagyon tudom ajánlani ezt a könyvet, mert komoly témákat is fellelhetünk benne, de abszolút kikapcsol és ez egy jól megírt sztori. Azonban, ha csak teheted inkább eredeti példányt olvass, de semmiképp se magyart. Tudom, ezt nem mindenki teheti meg és lehet, hogy csak engem zavart ez a probléma. Olvassátok el és döntsetek. Ti olvastátok már a könyvet? Tetszett? Mi a véleményetek a fordításról?
Karakterek:
Tara: Ahogyan már fentebb említettem, nagyon csodáltam, mert keményen dolgozott egész életében és igazán megérdemelt egy korrekt férfit.
Mick: Természetesen voltak hibái, de összességében rendben volt és nagyon igyekezett megfelelni.
Nathan: Helyes kölyök volt, nagyon megkedveltem a végére és rájöttem, hogy kevés olyat olvasok, hogy a felnőttek vannak a központban, de ilyen srácok színesítenék a sztorit.
Borító:
Na jó, emelje fel az a nő a kezét, aki nem fantáziált el ezen a borítón és persze a pasin! Egyébként pedig az eredeti borítót kaptuk (hála a magasságosnak). :)
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadási év: 2013
Eredeti cím: The Perfect Play
Oldalszám: 284
Kedvenc karakterek: Tara, Mick, Nathan, Gavin
Hamarosan jövök...
xx, Kittina...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése