Matthew Quick...

Sziasztok.!
Ahogyan megígértem, itt vagyok az új bejegyzéssel. Kipipálhatjuk az első hetünket. Nem tudom Ti, hogy vagytok vele, de nekem szörnyű volt.:) Amiről ma írni fogok egy olyan könyv, amit szülinapomra kaptam és azonnal beleszerettem. Matthew Quick: Napos oldal...

A történet középpontjában Pat áll, akit egy pszichiátrián kezelnek és úgy véli, hogy az élete egy film és várja a happy end-et. A történet valahol itt kezdődik. Pat édesanyja úgy gondolja, fia otthon jobban boldogulna, ezért kiviszi az intézetből. Az apuka viszont nem igazán örül ennek és az olvasó itt már érzi a konfliktushelyzetet, ami később ki is fog bontakozni. Pat-ről pedig tudni kell, hogy ex feleségét szeretné visszakapni, ami lehetetlen, de ő bizakodó. Egy barátja által megismerkedik az özvegy Tiffany-val, akivel előbb-utóbb barátsággá alakul  a kapcsolata...
Nagyon szerethető történetet kaptam ettől a könyvtől. Mindent Pat szemszögéből látunk és ez rendkívül érdekessé teszi az alaptörténetet. Pat át akar jutni a napos oldalra, amiben nagyon kevesen hisznek. Sokszor volt szomorú a sztori. Nagyon szurkoltam Pat és az apja közötti pozitív változásért, a Tiffany-val való kapcsolatáért. Bár úgy tűnik, hogy a történet csak Pat-ről szól, ez nem így van. Megismerjük Tiffany múltját és azt, hogy a család és a barátok hogyan viszonyulnak Pat betegségéhez, amit sokszor nagyon nehéz kezelni. Megismerjük Pat félelmeit, motivációit, érzéseit és a könyvekről alkotott véleményét. Szerepet kap egy bizonyos dal is és egy kifejezetten jó fejnek mondható pszichiáter. Mindemellett csak ajánlani tudom ezt a megkapó történetet mindenkinek, akinek volt már vagy érezte kicsit elcsúszottnak az életét...
A filmről pedig annyit, hogy érdemes megnézni, de a könyv- mint a legtöbb esetben- sokkal élvezhetőbb. Bradley Cooper és Jennifer Lawrence pedig nagyon jó alakítást nyújtott...
Hamarosan jövök...
xx, Kittina...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon