November...
Újabb hét, újabb bejegyzés és ennek keretében Aurora Rose Reynolds: November előtt című könyve...
Fülszöveg:
November:
Elhagytam New Yorkot, és a rossz emlékeimet, örökre. Tenessee várt, és apa sztriptíz klubja, ahol könyvelőként dolgozom.
A klubban ismertem meg Asher Maysont.
Asher tipikus rosszfiú, és én nem akarok tőle semmit.
Asher:
Mióta csak az eszemet tudom, soha nem okozott gondot megszereznem egyetlen nőt sem – November előtt.
De akarom őt, jobban mindennél. És megszerzem.
Vélemény:
Aurora Rose Reynolds könyvével szemben nagy elvárásaim voltak, de nem azért, mert ismertem az írónőt, hanem, mert jókat hallottam róla. És ennek ellenére sajnos csalódnom kellett. Talán az elvárások miatt vagy lehet, hogy abszolút nem nekem íródott a könyv, de szenvedésként éltem meg a végigolvasását. Pedig a történetben és a szereplőkben volt potenciál.
A sztori alapja a November elleni támadás és az azt követő menekülés köré épült. Nagyon sejtelmes volt és kiszámíthatatlan, de úgy érzem nem lett eléggé kiaknázva ez a téma. Nyilvánvalóan az írónő a romantikus elemekre szerette volna fektetni a hangsúlyt. Ezt bizonyítja, hogy a főszereplőink kb. 3 percen belül vallottak egymásnak szerelmet. Nem volt egy igazán jó történetvezetése ennek a könyvnek és az írónő csak úgy kidobta a kukába a sok lehetőséget, ami ebben a sztoriban rejlett. Nem beszélve arról, hogy a szóismétlésektől már rosszul éreztem magam.
Karakterek tekintetében sem voltam elragadtatva. November túl könnyű esetnek bizonyult, Asher pedig az egész cselekmény során csak nyomulásra volt képes. De nemcsak ez zavart.
November elvileg az apjához költözött, akit nem látott még soha és, aki egy új munkával bízta meg. Ehhez képest ez a lány 5 mondat erejéig lakott az apjánál és körülbelül kétszer láthattuk véletlen dolgozni. Nem volt egy kiforrott személyisége és amikor már majdnem kaptunk egy értelmes belső monológot tőle, hirtelen az agyára ereszkedett az Asher- köd és vége lett a gondolatmenetnek. De hát szegény lánynak esélye sem volt, mivel hős szerelme a szájába adta a szavakat, akkor meg minek gondolkozni?
Ehhez képest Asher-nek aztán volt kiforrott személyisége. Mesterien tudott dirigálni, elviselhetetlenné válni és magas szinten űzte a túlféltést. Természetesen hatalmas védelmező volt, csupán egyszer kellett volna megvédenie élete szerelmét, még az sem sikerült neki.
Az egyetlen értékelhető szereplő Bestia volt, illetve láttam némi reményt a mellékszereplőkben, de sajnos ők még egyelőre nem kaptak elég teret ahhoz, hogy bizonyítani tudjanak.
Volt még ennek a történetnek egy abszolút pozitív aspektusa, mégpedig a helyszín. Magam előtt láttam a kisvárosi, nyugis életet, a farmot, a vidéki utakat.
Összességében tehát nem kell mondanom, nem voltam elragadtatva, viszont rengeteg ember imádta már előttem, szóval egy próbát mindenkinek megér.
Karakterek:
November: Nem nagyon volt önálló gondolata vagy személyisége. Túlságosan befolyásolható volt és emellett szinte még abban is biztos vagyok, hogy Asher nem az eszéért szeretett bele. Kicsit furcsálltam, hogy egy huszon-egynéhány éves lány nem veszi észre: 3 hónapja(!) nem jött meg neki.
Asher: Általában imádom a férfi szereplőket, nagyon imponálóak és még azt is szeretem ezekben a könyvekben, ha kicsit dominánsabbak, de Asher hatalmas ellenszenvet váltott ki belőlem.
Liz: Na benne tényleg láttam potenciált. Visszahúzódónak, kicsit szemérmesnek tűnt, de ennek ellenére kellően önállónak is.
Borító:
Az eredeti borítót ugyan megváltoztatták, de stílusában nem tér el túlságosan a kettő. A magyar borító esetében kicsit túlzásnak vélem a tetoválások ilyen módon való kiemelését, de ez legyen a legnagyobb problémám.
Kiadó: Művelt Nép
Kiadási év: 2016
Eredeti cím: Until November
Oldalszám: 350
Kedvenc karakterek: Bestia, Trevor, Liz
Hamarosan jövök...
Elhagytam New Yorkot, és a rossz emlékeimet, örökre. Tenessee várt, és apa sztriptíz klubja, ahol könyvelőként dolgozom.
A klubban ismertem meg Asher Maysont.
Asher tipikus rosszfiú, és én nem akarok tőle semmit.
Asher:
Mióta csak az eszemet tudom, soha nem okozott gondot megszereznem egyetlen nőt sem – November előtt.
De akarom őt, jobban mindennél. És megszerzem.
"Miért van ennek a pasasnak ilyen, klassz pasasokhoz méltó neve? Miért nem inkább Urkel vagy Poindexter? De tényleg! Néha olyan igazságtalan az élet!"
Vélemény:
Aurora Rose Reynolds könyvével szemben nagy elvárásaim voltak, de nem azért, mert ismertem az írónőt, hanem, mert jókat hallottam róla. És ennek ellenére sajnos csalódnom kellett. Talán az elvárások miatt vagy lehet, hogy abszolút nem nekem íródott a könyv, de szenvedésként éltem meg a végigolvasását. Pedig a történetben és a szereplőkben volt potenciál.
A sztori alapja a November elleni támadás és az azt követő menekülés köré épült. Nagyon sejtelmes volt és kiszámíthatatlan, de úgy érzem nem lett eléggé kiaknázva ez a téma. Nyilvánvalóan az írónő a romantikus elemekre szerette volna fektetni a hangsúlyt. Ezt bizonyítja, hogy a főszereplőink kb. 3 percen belül vallottak egymásnak szerelmet. Nem volt egy igazán jó történetvezetése ennek a könyvnek és az írónő csak úgy kidobta a kukába a sok lehetőséget, ami ebben a sztoriban rejlett. Nem beszélve arról, hogy a szóismétlésektől már rosszul éreztem magam.
Karakterek tekintetében sem voltam elragadtatva. November túl könnyű esetnek bizonyult, Asher pedig az egész cselekmény során csak nyomulásra volt képes. De nemcsak ez zavart.
November elvileg az apjához költözött, akit nem látott még soha és, aki egy új munkával bízta meg. Ehhez képest ez a lány 5 mondat erejéig lakott az apjánál és körülbelül kétszer láthattuk véletlen dolgozni. Nem volt egy kiforrott személyisége és amikor már majdnem kaptunk egy értelmes belső monológot tőle, hirtelen az agyára ereszkedett az Asher- köd és vége lett a gondolatmenetnek. De hát szegény lánynak esélye sem volt, mivel hős szerelme a szájába adta a szavakat, akkor meg minek gondolkozni?
Ehhez képest Asher-nek aztán volt kiforrott személyisége. Mesterien tudott dirigálni, elviselhetetlenné válni és magas szinten űzte a túlféltést. Természetesen hatalmas védelmező volt, csupán egyszer kellett volna megvédenie élete szerelmét, még az sem sikerült neki.
Az egyetlen értékelhető szereplő Bestia volt, illetve láttam némi reményt a mellékszereplőkben, de sajnos ők még egyelőre nem kaptak elég teret ahhoz, hogy bizonyítani tudjanak.
Volt még ennek a történetnek egy abszolút pozitív aspektusa, mégpedig a helyszín. Magam előtt láttam a kisvárosi, nyugis életet, a farmot, a vidéki utakat.
Összességében tehát nem kell mondanom, nem voltam elragadtatva, viszont rengeteg ember imádta már előttem, szóval egy próbát mindenkinek megér.
"Nagyon idegesítő a fia, azt hiszi, nála van a bölcsek köve."
Karakterek:
November: Nem nagyon volt önálló gondolata vagy személyisége. Túlságosan befolyásolható volt és emellett szinte még abban is biztos vagyok, hogy Asher nem az eszéért szeretett bele. Kicsit furcsálltam, hogy egy huszon-egynéhány éves lány nem veszi észre: 3 hónapja(!) nem jött meg neki.
Asher: Általában imádom a férfi szereplőket, nagyon imponálóak és még azt is szeretem ezekben a könyvekben, ha kicsit dominánsabbak, de Asher hatalmas ellenszenvet váltott ki belőlem.
Liz: Na benne tényleg láttam potenciált. Visszahúzódónak, kicsit szemérmesnek tűnt, de ennek ellenére kellően önállónak is.
Borító:
Kiadó: Művelt Nép
Kiadási év: 2016
Eredeti cím: Until November
Oldalszám: 350
Kedvenc karakterek: Bestia, Trevor, Liz
Hamarosan jövök...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése