Between The Lines...

Sziasztok.!
Tisztában vagyok vele, hogy több, mint egy hónapja se hírem, se hamvam, de megkezdtem az egyetemet, amibe idő volt beleszokni, de igyekszem helyt állni.
Így hát ma a terveimmel ellenkezőleg, kiengesztelésül kritikát hoztam. Jodi Picoult & Samantha Van Leer: Sorok között...


Fülszöveg:
Az ​​igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?

Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.
Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…
A New York Times sikerszerzője, Jodi Picoult ezúttal a lányával, Samantha van Leerrel közösen írt klasszikus tündérmesét – egyedülállóan modern hangnemben. Az olvasót rövid úton elvarázsolja egy olyan kamaszlány története, aki kész átkelni valóság és fantázia határán, hogy a legnagyobb veszedelmek árán is ráleljen a boldogságra.

"Még sosem voltam szerelmes, de mindig úgy képzeltem, mint egy tisztítószer reklámját. A színész mutat egy szürke hétköznapi jelenetet, azután fog egy nagy szivacsot, átitatja szerelemmel, és letöröl vele mindent. Ugyanazt látják, csak eltűnnek a hibák, és eltűnik a szomorúság. A színek csak úgy sziporkáznak, tízszer tarkábban, mint előtte. Még a zene is hangosabb és tisztább."

Vélemény:
Kifejezetten üdítő volt ez a regény és bár tényleg nagyon tetszett, nem tudok elmenni szó nélkül a hibái mellett.
De akkor kezdjük az elején. A sztori nagyon eredeti, de a kivitelezés kicsit elhanyagolt. Az pedig, hogy az írópáros egy anya-lánya kombó, fűszerezi és pont emiatt nagyon fiatalos lett a könyv hangulata. Valahol mélyen vagy nem is annyira mélyen mindannyian gondoltunk már rá legalább egyszer (vagy mindig), hogy milyen jó is volna, ha az imádott karakter életre kelne. Na ebből a szempontból nagyon irigyeltem Delilát, na és persze Oliver miatt is. Bővelkedett humoros jelenetekben, ami a könyv előnyére vált. A másik pozitívum az volt, hogy a történet egészen izgalmas. Az, hogy Delila próbálta kiszabadítani Olivert- ezerféle stratégia alapján -sok fordulattal járt együtt és ezt nagyon, de nagyon élveztem. És, hogy mi történik ha becsukunk egy könyvet? Egyszerű. Kitárul a világ. Reménytelenül szerelmes kutya, önbizalomhiányos ló, lepkegyűjtögető gonosz és fogszabályzós sárkány. Mindezt olvasni valóban üdítő volt.
Viszont nagyon szerettem volna, ha az írónők mélyebbre mennek a szereplők szempontjából. Amihez Jodi Picoult nagyon jól is ért, de nyilván ez a könyv ezt nem feltétlenül bírta volna el.  Emiatt pedig a szereplőket csak a történet tette kimagaslóvá és önállóan nem állnák meg a helyüket. Persze Oliver van a központi helyen és belelátunk a lelki világába, de ez azért még édes kevés. Delila-ról meg szinte semmit nem tudunk. Bár lehetséges, hogy ezt az írók tudatosan így akarták, de ez engem kicsit zavart.  
Mindezek ellenére azonban meg kell említenem a könyv külsőségeit is, mert az aztán viszi a prímet. Csodálatos illusztrációk színesítik a történetet és ha ez még nem lenne elég a betűszín fejezetenként változik, attól függően, hogy Delila vagy Oliver szemszögéből íródtak. Ez elképesztően feldobta az egész regényt, nem győztem gyönyörködni benne. :)

 

Összességében- bár nem úgy tűnik- de nagyon szerettem olvasni ezt a tündérmesét. Teljesen magával ragadott. Ajánlom mindenkinek, aki egy kis könnyed mesére vágyik. Nem fogtok csalódni.!

"CSAK HOGY TUDJÁTOK: amikor azt mondják, ”Egyszer volt…”, csúnyán átvernek. Nem csak egyszer van. Még csak nem is kétszer. Annyiszor van, újra meg újra, ahányszor valaki kinyitja ezt a poros régi könyvet."

Karakterek:
Delila: Nem a valaha volt legkiemelkedőbb női szereplő, teljesen átlagos volt átlagon felüli reménykedéssel.
Oliver: Valóra vált királyfi. De azon kívül, hogy egy mesebeli karakter, nem nyújt kimagaslót.

Borító:
A borítók többsége nagyon szépre sikerült, bár a némettel nem vagyok teljesen elégedett. Kicsit kilóg a sorból. Viszont a magyar nekem abszolút telitalálat lett. Figyelemfelkeltő és szép, vidám színekkel valósult meg.


Kiadó: Athenaeum
Kiadási év: 2016
Eredeti cím: Between The Lines
Oldalszám: 368
Kedvenc karakterek: Frocli, Fuszekli

Befejezésül pedig egy idézettel jövök: 

"S honnan tudod, hogy te nem egy könyv lapjain élsz? Hogy nem olvasnak éppen most is rólad?"

Hamarosan jövök...Legalábbis igyekszem...
xx, Kittina...