At the end of the mafia...

Sziasztok.!
Eredetileg nem terveztem, hogy erről a könyvről írni fogok Nektek, hiszen az első részéről már beszámoltam itt. Viszont ez az utolsó rész annyira kikívánkozott belőlem, hogy most engedek az akaratomnak. Akkor hát íme Borsa Brown: A maffia szívében...

Fülszöveg:

Suzanne új élete küszöbén is harcban áll az érzéseivel. Massimo iránti szerelmét képtelen háttérbe szorítani, ezért úgy dönt, nem küzd tovább önmagával, és alárendeli testét, lelkét annak a férfinak, aki a múltban már annyi fájdalmat okozott neki. Azt reméli, hogy a megbocsáthatatlan megbocsátásával megteremtheti kettejük közös jövőjének alapjait. S talán pont annak a valakinek köszönhetik majd a boldogság újra felcsillanó lehetőségét, aki hármuk közül a leginkább oltalomra szorul…
Vajon a féktelen szenvedély elegendő ahhoz, hogy összetartsa őket? És létezhet-e happy end a maffia világában, ahol a férfiakat eskü kötelezi arra, hogy betartsák a szervezet törvényeit, s ahol bárkiből válhat barát, de ellenség is?
BORSA BROWN trilógiájának befejező részéből nemcsak az derül ki, hogy van-e végzetesebb dolog az életben a vágynál és a szerelemnél, hanem az is, hogy ennek érdekében képes-e az ember békét kötni saját magával.
Vélemény:
Nos az köztudott, hogy én ezt a trilógiát nagyon szeretem. Nem szokványos sem a téma, sem a szereplők, sem pedig a hangulat. Pont ez az, ami miatt nagy rajongója lettem az írónőnek, bizonyos szempontból neki köszönhetem, hogy kicsit jobban nyitok magyar írók könyvei felé.
Suzanne és Massimo története folytatódik, de a vége felé közeledik és ez minden szempontból érződik. A második részről ugyan nem írtam bejegyzést, de az jórészt hasonlított az elődjéhez. Ez viszont sok szempontból más. A történet jelenleg nem csak és kizárólag a Cosa Nostra-ról szól, hanem a két főszereplő kapcsolatáról. A sztori elején az írónő bizalmi kérdésekkel is foglalkozik, illetve sok a kétely, de ez fokozatosan átalakul valami jobbá. Ez pedig csak egy valakinek köszönhető. A feszültség mindvégig jelen volt és mindig féltem, hogy mikor fog robbanni valamelyik szereplő.
És ha már itt tartunk! Azt, amit Suzanne két részen keresztül nem tudott megérteni és elfogadni (hozzáteszem, teljesen jogosan) ebben a részben egészen vállalhatóvá vált a számára. A jellemző tulajdonságai-amiket egyébként én nagyon is kedveltem benne- ott voltak, de mindeközben türelmesebbé és empatikusabbá vált. Tényleg a család és Massimo vált a legfontosabbá. De természetesen ez a könyv nem csak Suzanne miatt állta meg a helyét, sőt! Számomra még mindig Massimo a központi szereplő és véleményem szerint 80%-ban ő viszi el a hátán a trilógiát. Ő is változott és az indulatait is próbálta kordában tartani, ami azért egy egy hatalmas előrelépés, hiszen ismerjük már a mi olasz maffiózónkat.
Összességében tehát ez a méltó befejezése volt ennek a sorozatnak. Kicsit hiányoltam az 'akciódúsabb' jeleneteket, de a végén nem maradt bennem kérdés afelől, hogy érdemes volt-e elolvasnom . Úgy vélem az írónő olyan lezárást adott, amilyet igazán megérdemelt már ez a páros.
Karakterek:
Suzanne: Ahogyan már fentebb is említettem sokat változott, ami a Massimo-val való kapcsolatán rengeteget lendített. Mindig nagyon kedveltem benne, hogy öntudatos és nem hagyja magát senkivel szemben sem.
Massimo: Akárki, akármit is mond nekem abszolút kedvenc szereplő volt, hiszen mindvégig hű maradt az elveihez, ideáihoz és a családjához.
Borító:
Nekem kicsit furcsa és idegen ez a borító, de abba nem tudok belekötni, hogy tökéletesen illik az előzőekhez. 

Kiadó: Álomgyár
Kiadási év 2015
Eredeti cím: A maffia szívében
Oldalszám: 260
Kedvenc karakterek: Massimo, Jolanda

Hamarosan jövök...
xx, Kittina...