Young again...

Sziasztok.!
Eljött a vasárnap, így itt van az új kritika, ami most nem más, mint Leiner Laura: Ég veled című könyve...
Fülszöveg:
Újvári Hanna a tinik megszokott életét élte egészen egy évvel ezelőttig, egy családi tragédia azonban mindent megváltoztatott. Most apukájával kettesben tölti a hétköznapokat, és rég nem a korosztályának átlagos problémái foglalkoztatják. 

Miután átveszi a tizenegyedikes bizonyítványát, az évzáró után váratlan felkérést kap az igazgatótól: részt vehet egy iskolai versenyen, ahol kiváló matekosként főleg a logikai feladatok megoldásában számítanak rá.
Hanna környezete ragaszkodik hozzá, hogy elmenjen a megmérettetésre, így a Szirtes Gimnázium négyfős csapata elindul az Iskolák Országos Versenyére.

Az Ég Veled az Iskolák versenye trilógia első része.

"– Milyen széles vállú fiú – jegyezte meg végre, amikor hajlandó volt megszólalni. – Apádra emlékeztet. – Mármint? – csodálkoztam el. – Volt egy hasonló fizikumú barátja – tette hozzá magyarázatképpen, mire a fejemet fogva felnevettem."

Vélemény:Rögtön az elején muszáj tisztáznom, hogy igazán az olvasást a Szent Johanna Gimi miatt szerettem meg. Ebből kifolyólag pedig nekem Leiner Laura neve összenőtt az SzJG-vel. És pont ezért, ha új könyve jelenik meg mindig a "gyerekkorom" jut eszembe és kicsit úgy érzem, hogy már kinőttem a regényeiből és ezek már nem nekem szólnak. Ami persze igaz is, hiszen nem én vagyok a célközönség, de ettől függetlenül előbb- utóbb mindig a kezembe kerül az aktuális regény, nem rögtön a megjelenéskor, ami lehet, hogy nem is baj az írónő iszonyatos függővégei miatt.
Na de nemrég hozzám is eljutott az új trilógia első és második része. A sorozat az 'Iskolák versenye' címet viseli és a fülszöveggel kiegészülve biztos voltam benne, hogy egy izgalmas, új világba kalauzol el az írónő. Nem tévedtem, mert ugyan nem egészen azt kaptam, mint amire számítottam, annál sokkal jobbat. A bevezetés nem volt elnyújtott és hosszú, gyorsan rátért a lényegre és ezzel be is szippantott a könyv. Mindig is nagyon szerettem az írónő leírásait, mert ugyan nagyon részletes, de mindeközben olvasmányos is és teljes mértékig úgy érzem ott vagyok a karakterekkel együtt.

"– Már a nagyanyád is hívott, és számon kérte, hogy miért engedtelek el az Éhezők Viadalára!'

A történetet tekintve a fülszöveg elmond mindent, nem sok kiegészítésre szorul. A négyfős Szirtes- csapat egy 2 hetes élménytáborban vesz részt, ahol különböző ügyességi és logikai feladatok révén más csapatok kiesésével kell megkaparintaniuk a kupát. Tehát a sztori nem túl bonyolult és nem is ez a lényeg. Egyébként az első kötet 5 napot ölel fel 400 oldalban, szóval az látszik, hogy az írónőnek van bőven mondanivalója. Az például kifejezetten jót tett a könyvnek és a történetnek is, hogy Laura próbál együtt felnőni az olvasóival és már komolyabb témákat is beemel, mint például Hanna anyukája vagy szimplán

csak az emberi természet különböző aspektusai. A nagyobb gond az volt, hogy bizonyos gondolatokat untig ismétel, oldalakon keresztül ugyanazokat a mondatokat olvassuk. Ez azért már zavaróvá és kicsit élvezhetetlenné tette a nagyon jó gondolatokat és dialógusokat. Merthogy azokból volt bőven. Az írónő verhetetlen humor terén, nem is tudom, hogy van- e még olyan könyv, aminek olvasása közben hangosan nevetek és döntő pillanatokban nekem is görcsbe rándul a gyomrom. Ez egy hatalmas és vitathatatlan erőssége lett a könyvnek a helyszín mellett, amit az írónő nagyon jól választott. A karakterek tekintetében a főbb szereplők kellően változatosak és különcök voltak, ami szinte már papírforma, mert szinte az összes karaktert ismerhetjük már a korábbi regényekből. Azonban a mellékszereplőket imádtam. Az apuka és nagymama karaktere verhetetlen, de a folyton liveozó igazgató is megérdemli az említést. Viszont mindent egybevetve nagyon ajánlom, hiszen igazi kikapcsolódás és szórakozás tud lenni. És valószínűleg az egyik legkidolgozottabb Leiner Laura regénynek tekinthető.

"Valamiért Kornél társaságában teljesen máshogy működtem, ami egyszerre tett boldoggá, és okozott maró bűntudatot. Gyűlöltem magam, amiért jól szórakoztam a társaságában, miközben hálás voltam azért, hogy ez megtörténhet."

Karakterek:
Hanna: Reál beállítottságú, amit sosem fogok megérteni, de valóban ő az ész a csapatban. Emellett pedig végtelenül lojális. A merengései és ritkán a vontatottsága miatt alkalmanként idegesítő volt, de összességében nagyon szimpatikus.
Kornél: Az Ég veled Corteze, akibe tini énem azonnal beleszeretett. Hasonló kaliber, mint Hanna, de nagyon szerethető.
Lóri: A csapat ugyancsak oszlopos tagja, aki a könyv fő humorforrása is. Persze ne felejtsük el, hogy kell a pár nap lábnap. :D
Máté: Az első pillanattól kezdve a legunszimpatikusabb karakter. Engem alapvetően taszít a túlzott smúzolás, így nálam rögtön mínusszal kezdett, de nem kellett sokat várni, hogy a szereplők is meglássák valódi énjét.

"– Bármi is a közös feladat, megoldjátok! És tudjátok, miért?  – Mert okosak vagyunk? – kérdezte Zsombi.  – Mert legyőzünk bárkit? – nézett a kamerába Bernadett.  – Mert soha nem hagyjuk ki a lábnapot? – tippelt Lóri.  – Mert a Szirtes csapata vagytok! – válaszolta meg inkább a saját kérdését Kocsis     igazgató. – És milyen a Szirtes Gimnázium?  – Középszerű? – gondolkodott Lóri.  – Nem – forgatta a szemét Kocsis. – A legjobb! – emelte magasba az öklét az igazgató   teljes extázisban."

Borító:
Az erdős stílus és ezek az árnyalatok mindent visznek, szóval le a kalappal a tervező előtt.

Kiadó: L&L
Kiadási év: 2017
Eredeti cím: Ég veled
Oldalszám: 432
Kedvenc karakterek: Lóri, Bernadett, Kornél

Hamarosan jövök...
Kittina...