My first interview...

Sziasztok.!
Ma kivételesen nem kritikával jöttem, hanem egy meglepetéssel. Pár hónapja összeszedtem a bátorságom egy interjúra Rácz- Stefán Tiborral, még pedig azért, mert a blogja, a novellái és a regényei alapján felkeltette az érdeklődésem.
Remélem tetszeni fog az első ilyen megnyilvánulásom.

1. Szóval, szerintem már senkinek sem kell bemutatni téged. A novelláid, regényeid egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Hogyan kezeled a sikert?

Szerintem jól, legalábbis úgy érzem. Nálam a siker nem egyik pillanatról a másikra jött el, hanem hosszú évek munkája volt, mire eljutottunk idáig. Örülök, hogy fokozatosan történt minden, kezdve onnan, hogy megnyílt a Media-Addict.hu blogom, és folyamatosan lettek olvasóim, akik közül szerencsére sokan a könyveimre, novelláimra is kíváncsiak. Fantasztikus a tudat, hogy nem egyedül jártam végig az utat.

2.Hogyan kell elképzelnünk egy átlagos napod/heted?

 

Szeretem magam úgy látni, mint egy négykezű embert, aki egyszerre több dolgot csinál, és igyekszik, hogy mindenben maximálisan helyt álljon, ami nem mindig egyszerű.

De hogy ne kerüljem meg a kérdést: Itthonról dolgozom, aminek megvannak az előnyei, és a hátrányai is. Egy napom sem ugyanolyan, magam osztom be az időm, így sokszor este tizenegykor is dolgozom, cserébe, délelőtt, ha idő kell egy baráti beszélgetésre, besűrítem.

Mindenesetre, ha nagyon átlagosat akarok mondani, dolgozom, blogolok, írok, olvasok, a városba megyek, elvégzem, amit a háztartás megkövetel, és igyekszem becsempészni némi szórakozást is.

3. Milyen körülmények között írsz? Otthon síri csöndben vagy nagy nyüzsgés közepette ragadsz inkább tollat?

Mindig itthon írok, nem én vagyok az, aki elviszi a laptopját és beül egy kávéházba írni. Plusz laptopom sincs, asztali gépen nyomulok. Tehát igen, mindig otthon írok, és valamilyen zenének szólnia kell, különben nem megy. Mostanság a Smash – Kasszasiker című sorozat dalaira írok.

 

4.Milyen idézet motivál vagy ki az a személy, akire felnézel és inspirál téged?

Annak idején Sohonyai Edit, Meg Cabot és J. K. Rowling inspiráltak, az ő műveikre néztem fel nagyon, és ők segítettek az íróvá válás útján.

Nem vagyok „idézetes ember”, nem volt még arra példa, hogy egy Oravecz Coelho idézettől másként láttam volna a világot, és eljött volna az átlényegülés pillanata. Persze, bármikor előfordulhat.

5. Leginkább New Adult stílusban alkotsz. Milyen műfajban próbálnád ki magad szívesen?

A New Adult mellett a Young Adult műfajban alkotok, egyelőre maradnék ezeknél. Később persze szeretném majd a saját korosztályomat is megjeleníteni a műveimben, csak előbb kiírom magamból a meglévő történeteket.

Imádok disztópiákat olvasni, egyszer izgalmas lenne írni is egyet, de jelenleg el sem tudom képzelni, hogy képes lennék rá. Talán majd pár év múlva.

6. Mindig valamilyen társadalmi kérdést boncolgatsz. Nem féltél/félsz attól, hogy milyen visszhangot váltanak ki ezek az úgynevezett tabu témák?

Úgy érzem, nyitott ember vagyok, aki természetességgel kezeli a tabu témákat. A blogomon már évek óta írok ez ügyben cikkeket, mindig őszintén kifejtettem a véleményem. Volt pár éles kommentváltás, ez megtanított kezelni a helyzetet.

Íróként nem szembesültem még konfliktussal a regényeim témája miatt. Egyedül a Hadd legyek Hamupipőke novellám esetében tartottam a visszajelzésektől, hiszen ott a téma a transzneműség. Szerencsére azonban ott is pozitív volt a visszajelzés, aminek nagyon örültem.

Büszke vagyok az olvasóimra, amiért nyitott szemmel járnak a világban, és nem bátortalanítja el őket, ha a szórakoztatás mellé gondolkodnivalót is kapnak egy-egy társadalmi kérdés kapcsán. Menők vagytok, srácok!

7. Mit mondanál azoknak a fiataloknak, akik életük mélypontján járnak, hasonló helyzetben, mint Petra vagy Dávid?

Stay Strong! Ez a kulcsa az egésznek: maradjatok erősek. Amikor tinédzser voltam, minden egyes nap remegő gyomorral mentem iskolába, ahol folyamatos bullyingnak voltam kitéve.

Pontosan tudom, milyen az, ha valaki a mélyponton van, nagyon kemény helyzet, de megéri erősnek maradni. Ha én is feladtam volna, elszalasztottam volna életem legboldogabb pillanatait, és az álmaim sem teljesülnek.

Tanácsként tehát azt tudom mondani, legyetek erősek, és ha kell/lehet váltsatok iskolát, vagy kérjetek segítséget. Ma már szerencsére jobban odafigyelnek a felnőttek is a bullyingra.

8. Mit gondolsz a társadalom passzivitásáról a homoszexualitással kapcsolatban? Szerinted mi a helyes reakció az érintettek részéről?

 

 Szerintem egyáltalán nem olyan rossz a helyzet Magyarországon, mint amilyennek látni szeretnénk. Az emberek évről-évre sokkal elfogadóbbak, és hála a médiának, a könyveknek az emberek is egyre inkább kezdik megérteni, hogy a "másság" nem választás kérdése, és el kell fogadni azt is, aki tőlük különbözik.

Persze, tisztában vagyok vele, hogy Magyarország közel sem annyira elfogadó, mint tőlünk Nyugatra, de szerencsére Keletnél még mindig jobbak vagyunk! Van hová fejlődni, de én tényleg hiszem, hogy jó úton járunk.

9. És végül, mit reagálnál, ha egy filmstúdió megkeresne azzal, hogy szeretnék megfilmesíteni valamelyik regényed?

Természetesen nagyon örülnék, és belemennék, de fontosnak tartanám, hogy legyen némi beleszólási jogom. Nem lenne például jó, ha Márkból Mariannt csinálnának, hátha így többen bemennek a moziba megnézni a Túl szépet. De őszintén szólva nem hiszem, hogy az én könyveim valaha eljutnának a vászonra. Persze, álmodozni lehet róla :)

Ennyi lett volna a mai blogbejegyzés, remélem tetszett és várom a kommenteket.
Ezúton is köszönöm az interjút Rácz-Stefán Tibornak. :)

Hamarosan jövök...

xx, Kittina...