Violence all over the world...
Abszolút szégyenlem már magam, hisz annyira régen írtam már, de sajnos egyéb kötelességeim nem hagyták.
Nem mentegetőzöm tovább és nem is ígérgetek. Nem tudom, hogy milyen gyakorisággal jön új kritika, de ha jön akkor vasárnapi napokon várjátok.
Ma pedig egy olyan regénnyel jövök, ami egyértelműen, minden szempontból elgondolkodtatott, elszörnyülködtetett és lekötött. Mira Sabo: Amíg kinyílik a szemünk...
Fülszöveg:
"Ez nem egy rózsaszínű lányregény, ha arra számítottál, helyezd vissza a polcra, és felejtsd el! Ha mégis kinyitottad, akkor már csak egyet tanácsolhatok: vegyél ki szabadságot, kapcsold ki a telefonodat, és maradj egyedül!
Szenvedélyes szikrázás, pimasz őszinteség egy mindent elsöprő kínkötelékben és végül letaszítottság, a valóság létlejtőjén. Fehérgallér és hivalkodás, kozmetikázatlanul. Izgalom, erotika, titkok, luxus. Az alvilág összefonódva az ország rejtélyes, leggazdagabbjaival, mocskos magánéletük, különös szokásaik egy gyönyörű lány életútján át, szexszel ízfokozva.
Olvasol vagy lemaradsz?"
Vélemény:
Nos, olvastam és egyáltalán nem bántam meg. Sok szempontból ledöbbentett, de fel is nyitotta a szemem. Amikor elolvastam a fülszöveget, akkor még látatlanban nem ezt vártam tőle, de felkeltette az érdeklődésem. Semmiképpen sem gondoltam ennyire felkavaró történetre. Persze, ott a fülszöveg meg a figyelmeztetés, de gondoltam oké, hát valahogy fel kell kelteni az olvasó figyelmét és ez megtörtént.
Na, de kezdem az elején. Az alap koncepció valami elképesztően jó elgondolás volt. Valami újat kaptam, más szemszögből és nem a vidám, rózsaszínködös változatot. Egyszerűen képtelen voltam egyszerre nagy terjedelmet olvasni belőle hiába érdekelt. Minden fejezettel egyre kisebbnek és megalázottabbnak éreztem magam. Alapjáraton nagyon feminista vagyok és ez a könyv még inkább kihozta ezt az énemet.
A gazdagság ezen formája, Áron és Zsolt viselkedése, a nők "kezelése" és az egész hímsovinizmus annyira távol áll tőlem, amennyire csak lehetséges, viszont nagyon örülök, hogy még ha csak így is, de beleláthattam és az írónőnek köszönhetően meg is tapasztaltam. Ez utóbbi az, ami miatt -ahogy már említettem- nehezen olvastam.
És ha már itt tartok. Az effajta életszínvonal képviselői voltak a könyv nagy szégyenei még úgy is, hogy nélkülük nem lett volna történet. Általában nagyon vonzódom a rossz fiúkhoz minden könyvben, mert van valami extra bennük, ám most ez elmaradt és egyáltalán nem sikerült megkedvelnem egyik hímet sem.
Viszont a regény egyik, ha nem legfontosabb témája a családon belüli erőszak, úgyhogy erről mindenképpen írnom kell. Szerencsére nem tapasztaltam még és megjegyzem nem is szeretném, de úgy gondolom, hogy ebből a szempontból a könyv ezt közel reálisan járta körbe. Kegyetlenség, gyűlölet, megalázottság, egy szóval minden megvolt, amit egy ilyen témától elvárhatunk. Igazán elgondolkodtatja az embert, hogy ez a valóságban is megtörténik (sajnos egyre sűrűbben) és a nők ebben a helyzetben képtelenek kilépni a kapcsolatból. Vagy azért, mert elfogultak és várják a csodát és a változást vagy azért, mert a másik fél ezt a lépést megakadályozza. Szofi az utóbbi kategóriába tartozott és ezért becsültem, ám a teljes szimpátiám nem nyerte el. Ahogyan a többi karakter sem.
Azonban, ami a legnagyobb hibája volt a történetnek, az az egyensúly hiánya. Véleményem szerint egy könyvnek nem szabad átesni a ló túloldalára. Természetes és elfogadható, hogy a sztori alapjáraton negatív, ám a regény 99 %-ában ezt kapjuk és ez egy kellemetlen élményt hagy maga után. Mindemellett a könyv mélypontja volt az E/3-as elbeszélés. Semmi lényegeset nem közölt, szóval szükségtelenné vált, de ha már mindenképp váltott szemszög, akkor Áron és Szofi nézőpontját fejezetről-fejezetre cseréltem volna. Persze így is közel 500 oldalasra sikerült és voltak szegmensek, amik túl lettek részletezve és voltak, amik felszínesen lettek érintve.
Összességében tehát az ötletet imádtam és a kivitelezéssel is elégedett voltam többé-kevésbé. Mindenesetre az ismert befejezés tekintetében kíváncsi vagyok, hogy folytatódik Szofi és Áron története.
Ezúton is szeretném megköszönni Mira Sabo-nak a könyvet.!
Karakterek:
Szofi: Nagyon erős és határozott személyisége volt és nagyon örültem, hogy ezt igyekezett megtartani, de volt benne valami megmagyarázhatatlan, ami miatt nem tudtam megkedvelni.
Áron: A kulcskarakter, akit szívesen megismertem volna jobban. Elképesztően ellenszenves és utálatos, de úgy gondolom ő egy összetettebb személyiség.
Zsolt: A leggyűlöltebb karakter valaha. Viszont volt egy pillanat, amit magam sem értek, de empátiát mutatott. Persze ez azonnal tovatűnt, de kíváncsivá tett.
Borító:
Kiadó: Kalliopé
Kiadási év: 2015
Eredeti cím: Amíg kinyílik a szemünk
Oldalszám: 484
Kedvenc karakterek: György, Sári
Ennyi lett volna mára, köszönöm a mindenkori türelmeteket.!
Hamarosan jövök...
xx, Kittina...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése